Új bejegyzés Frissítés

2012.07.18. 21:25 Aname

Név: Jonathan Arthur Bishop   Kor: 19 év   Tagozat: Sötét mágus   Fegyver: van egy speciális anyagból készült összetolhsató botja, amit mágához is használ de közelharcban is remekül bánik vele és ha kell ketté is tudja szedni.   Külső: Magas és szálkás, már-már nyúlánk alkatú srcác. Karjai és lábai feltűnően hosszuak. Arca karakteres, álla hegyes. Sokan jóképűnek mondják de ő nem tartja magát annak, csak egy átlagos srácnak. Szemei furcsa lilás színben tündöklenek és sokan azt hiszik, hogy kontaktlencse de valójában ez a valódi szemszíne. Tekintetében mindig valamiféle szomorúság bujkál amire még senki sem lelt magyarázatot. Ruhái egyszerűek, általában a fekete és a fehér kontrasztjára épülnek. Fekete, bő ujjú zakó, fehér lezser ing melynek széleit sosem dugja a nadrágba hanem hagyja lógni és fekete nadrág, fekete cipő valamint lazára fogott fekete nyakkendő ez a kedvenc ruházata. Jobb csuklóján aranyláncon egy kis arany szívet visel, senki sem tudja miért de nagyon kötődik hozzá, sosem veszi le.   Belső: csendes, visszafogott és mindig valami különös komorság lengi körül. Nagyon mély a lelke és még soha senki sem tudta megfejteni őt teljesen de nem is nyílik meg akárkinek, tulajdonképpen eddig még senkit sem engedett közel magához ugy igazából. Nagyon sok időt tölt egyedül, gondolkodással és nagyon nehéz belőle kizökkenteni. Nagyon megfontolt, logikus nagyon ritkán hallgat a szivére és azzal együtt az érzelmeire. Szinte úgy tűnhet nincsenek is neki, vagy csak negatívak. Nem panaszkodik, nem nyavalyog de a belőle áradó szomorúság szinte tapintható ezért sokan nem is keresik a társaságát és ő sem nagyon teszi ezt másokkal.   Történet: Születésében semmi egyedi nem volt, egy kórházban jött világra. Szülei szerették és mindent megadtak neki hiszen egyedüli gyermek volt. Élete első pár éve remek volt, életvidám és energikus kölyök volt, aki imádott focizni és szaladgálni. Már pár éves korában előbújt belőle néha a képessége de eltitkolta szülei elől, mivel ők normális emberek voltak nem értették volna meg. Ennek ellenére is abszolút teljes és boldog családi életet éltek, bár ő titokban fejlesztette mágikus tudását amikor ideje és lehetősége volt. Egy napon éppen fagyizásból mentek hazafelé szüleivel mikor egy részeg autós felrohant a járdára és elütötte őket. Mikor magához tért a kórházban, fogalma sem volt mi történt és mennyi ideje lehet itt. Az orvosok világosították fel a történtekről. Elmondták neki, hogy több, mint egy hónapig feküdt kómában, többször a halál torkából kellett őt visszahozni de sikerült nekik. Sajnos a szülei nem voltak ilyen szerencsések, mindketten meghaltak a kórházban. Anyja utolsó kérése volt, hogy a férjétől kapott aranyláncot a medállal adják neki oda. Ez volt az a pillanat amikor valami megtört benne. Nem volt többé az a vidám és pörgős fiú többé. Azóta hordja csuklójára kötve anyja láncát is. Bár kicsit később érte jöttek a nyagybátyjáék és ők fogadták be, ez nem tudta őt kárpótolni, akármilyen kedvesek is voltak vele. Ők iratták be ide, remélve, hogy a hasonló korú gyerekek között eltöltött idő hasznos lesz és végre újra meg tud nyilni mások felé de eddig hiába reménykedtek benne és bár folyamatosan tartja velük a kapcsolatot, semmiféle javulást nem látnak rajta. Neki még nem mondták el de azon gondolkodnak, hogy inkább egy pszichiátriai intézetbe viszik át innen. Tuljadonképpen ő jól érzi magát itt az iskolában leginkább mert itt évgre képessége ugrásszerű fejlődésnek indult.      Félelme: Lelke mélyén fél attól, hogy sosem lesz képes kitörni ebből a komorságból és magányosan hal meg de egyelőre még nincs elég ereje egyedül kimászni belőle. Másrészt pedig nem szereti nagyon csicsás dolgokat, rosszul lesz tőlük.   Kép:

[1-1]